Az Év Emlőse: Vadmacska (Felis silvestris)
Az európai vadmacska (Felis silvestris) rendkívüli
mértékben hasonlít az egyik leggyakrabban tartott házi kedvenchez, a házi
macskához. Bár vannak jellegzetes eltérések, többek között a bundamintázatban,
a tömött, gyűrűs farokban és a zömök testalkatban, elkülönítésüket nehezíti –
és egyben a vadmacskát is jelentősen veszélyezteti –, hogy a vadmacska és a
házi macska között keveredés (hibridizáció) tapasztalható. Amennyiben a
vadmacska-állomány erős és összefüggő, emellett kiterjedt élőhely is rendelkezésére
áll, az egyedek egymással könnyen találkozhatnak. Ilyenkor nem keresik házi
macskák közelségét, sőt üldözik őket. Amint viszont megfogyatkozik és megritkul
egy állomány, egyre nehezebb a pártalálás a vadmacskák között. Ilyenkor
elfogadják, akár kifejezetten keresik a házi macskák társaságát, és azokkal
párosodva hibrid utódjaik lesznek. Ezek az utódok már viselkedésükben és
küllemükben is eltérnek az „igazi”, tisztavérű vadmacskáktól. E folyamat
előrehaladtával egyre több és több lesz a hibrid egyed, és azok leszármazottai
egyre jobban eltávolodnak az eredeti vadmacskavonaltól, így végül lassan, de
biztosan felmorzsolódik az érintett állomány.
Bár küllemében nagyon hasonlít a házi macskához, az
európai vadmacska életmódjában, viselkedésében is vérbeli vadállat. A Skóciától
Dél-Európáig, keletre pedig a Kaukázus hegyvonulataiig megtalálható ragadozó a
nappalokat a sűrű erdők, bozótosok mélyén, sziklaüregekben, fák odvában
meghúzódva tölti. Az éjszaka leple alatt a nyíltabb terepen, erdei tisztásokon
türelmesen vadászik. Áldozatát legtöbbször lesből támadva, hirtelen kapja el.
Tápláléka csaknem kizárólag frissen elejtett állatokból áll. Étlapján a rágcsálók
épp úgy szerepelnek, mint a madarak, de akár üregi nyúl méretű zsákmányt is
ejthet. Táplálékösszetétele elsősorban a kínálat függvénye. Mezei pockokban
bővelkedő években (gradációkor) sok vadmacska szinte kizárólag ezen
mezőgazdasági károkat okozó kisemlős ritkításával elégíti ki táplálékigényét.
A genetikai vizsgálatok elérhetőségének egyszerűsödésével csak a jövőben fog lassan kirajzolódni a vadmacskaállományok valódi természetvédelmi helyzete, az azonban már most is látszik, hogy vannak olyan területek, ahol a hibridizáció jelentős mértékben előrehaladott. Az is biztosan tudható már, hogy a felelős házi macskatartás keretében a házi kedvencek következetes ivartalanítása és portán belül tartása óriási jelentőségű a vadmacskák hosszútávú fennmaradása érdekében. Ez tehát a mi személyes felelősségünk, amit az oly értékes és sérülékeny biológiai sokféleség megőrzése érdekében tehetünk és tennünk kell! - írja közleményében a Vadonleső Program csapata.
Az
Év Madara: Kerecsensólyom (Falco cherrug)
A
kerecsensólyom nagytestű sólyomfaj, testhossza 45–55 centiméter,
szárnyfesztávolsága 102–126 centiméter testtömege 730–1300 gramm. A tojó
nagyobb méretű, mint a hím.
Legkedveltebb
táplálékállata az ürge, de a galambok fogyasztása is jelentős. Kora tavasszal
hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkozik. Télen az
öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak.
Élőhelye
a nyílt puszta, a tagolt, hegyvidéki területeket kerüli. A kerecsensólyom nem
épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, dolmányos varjú, esetenként
parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürke gém és kárókatona elhagyott
fészkeit foglalja el. Magyarországon rendszeres fészkelő. Az állomány egy része
itt telel, egy része novemberben délre vonul.
Hazánkban
a kerecsensólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke alapján (1.000.000 Ft)
a legmagasabb kategóriába tartozik.
Az
Év Fája: Európai (vagy közönséges) bükk (Fagus sylvatica)
40 m
magasra is megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Koronája magas, boltozatos. A
levelek (főleg a fiatal példányokról) gyakran csak tavasszal hullanak le. Az
ehető makkocska kb. 2 cm hosszú, háromélű, gesztenyebarna. Az
áttelelt magokból tavasszal nagy, karéjos sziklevelek hajtanak ki. Későn
lombosodik, de akkor igen mély árnyékot ad; ő maga az árnyékot jól tűri. Lombja
ősszel aranysárgára színeződik; levele talajjavító hatású. Virágait a szél
porozza be.
A
makkokat ősszel erdei állatok (pl. mókusok, szajkók) hordják szét, majd
tavasszal az avar alatt, sötétben csíráznak ki. A közönséges bükköt
erdészetekben őszi magvetéssel, a kertészetekben növényházi oltással
szaporítják.
Jó egy évszázaddal ezelőtt faanyagát csak faszén égetésre, hamuzsírfőzésre használták, azóta a faipar fontos nyersanyaga. A klímaváltozás miatt az egyik legveszélyeztetettebb állományalkotó fafajunk, az esztétikai, turisztikai szempontból is fontos bükkösök megtartása a jövő erdészeinek nagy kihívása.
Az
Év Rovara: Sisakos sáska (Acrida ungarica)
És
hogy mi lehet tudni a 2024 Év Rovaráról, azon túl, hogy a hirtelen jött
hírnevet megelőzően már egy utca is viseli a nevét a főváros 17. kerületében?
Hát
azt, hogy meleg homokterületeink, füves pusztáink jellemző állata. Fejének
jellegzetes, hegyes sisakhoz hasonlóan csúcsosodó alakjáról könnyen
felismerhető. Keskeny teste elülső szárnyaival együtt megnyúlt, többnyire
olajzöld vagy barna színű. A telet peteként vészeli át a talajban, majd
tavasszal bújik elő az akkor még alig 1 cm-es lárva. Erősen hőigényes faj,
egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeg szükséges, így többnyire csak
nyár végére fejlődik imágóvá. Az imágók párzás után ősszel elpusztulnak.
Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a
fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló
hangot hallatva elrepül. Kelet-és Közép-Európában elterjedt faj, elterjedésének
északi határa Szlovákiában van. Magyarországos sok helyütt előfordul, de sehol
sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió,
valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti.
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Az utca név sem véletlen, melynek eredetére a 2003. szeptember 8-i Budapesti Nap c. újságban bukkantam. "Különös névadásra került sor a XVII. kerületi képviselő-testület legutóbbi ülésén. A Zrínyi Miklós Általános Iskola hivatalos címe ugyan Zrínyi utca 117. szám, ám a bejárata egy névtelen területre néz. Petrőczy Tibor biológia-tanár, az iskola igazgatójának javaslatára a terület neve mostantól Sisakos sáska utca lesz. A furcsa névadás oka, hogy az iskola melletti Diák parkban is előfordul ez a ritka, védett, a Magyar Vörös Könyvben szereplő rovar, amelynek eszmei értékét 10 ezer forintban határozták meg. Budapesten ritkán fordul elő, s mivel fokozott hőigényű faj, csak ott él meg, ahol a gyakran felmelegedő homokfelszíntől át tudja venni a számára szükséges hőmennyiséget. Évek óta próbálják elérni- most már hivatalos úton is - hogy ne kaszálják a park egy részét, hiszen parlagfű nem nő itt, és így néhány év alatt visszaállhatna a természetes állapot. További különlegesség, hogy a parkban a falánk ragadozó imádkozó sáska (ájtatos manó) is megtalálható, ezért ilyenkor ősszel mindig kiviszik a diákokat „rovarlesre ” - mondta el lapunknak Petrőczy Tibor."
Az
Év Gombája: Szürke galóca (Amanita excelsa)
A szürke galóca ehető gombafaj, lomb- és fenyőerdőben elég gyakori faj, júniustól novemberig terem. Az íze kellemes, húsa puha, vizenyős, fehér, dohos vagy krumpliszagú, répaízű, de a fogyasztóknak vigyáznia kell vele, mert nagyon hasonlít a mérgező párducgalócára.
Az
Év Hüllője: Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)
A
kaszpi haragossikló a legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 2 métert.
Teste karcsú és erőteljes. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a
testoldalon ezüstös árnyalattal.
A
kifejlett egyedeket Magyarországon nehéz más kígyófajjal összetéveszteni.
Élőhelye, mérete és színezete alapján többnyire könnyen azonosítható. Hazánkban
csak a jóval lassúbb mozgású erdei sikló közelíti meg méretben.
A
kaszpi haragossikló hazánkban elszigetelt populációkban, mészkő- és dolomit-,
valamint lösz-pusztagyepeken fordul elő. Legjelentősebb állománya a
Villányi-hegységhez tartozó, de attól jól elkülönült, a Dráva-síkból
szigetszerűen kiemelkedő Szársomlyó mészkősziklagyepén található. A
budai-hegységi állományai úgy tűnik már csak a Budaörsi kopárokon és a
Sas-hegyen maradtak fenn.
Élőhelye
többnyire a cserjékkel tarkított, meredek, sziklakibúvásokkal jellemezhető,
keleti vagy déli kitettségű hegy- és domboldalakat, illetve a meredek löszfalak
környékét kedveli. A felnőtt egyedeknek, úgy tűnik, szüksége van nagy méretű,
biztonságos búvó- és telelőhelyekre, elsősorban sziklahasadékokra, vagy a
löszben kialakult járatokra, vízmosta üregekre.
A
kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat, egész nap aktív lehet. A reggeli
órákban búvóhelye közelében napozik, majd miután felmelegedett, aktív
vadászatra indul. Gyakran kúszik fel bokrokra, kisebb fákra. Látása jó,
táplálékállatait és támadóit már messziről észreveszi. A felnőtt egyedek
gerinceseket, elsősorban gyíkokat (fontos tápláléka a zöld gyík), rágcsálókat
és énekesmadarakat zsákmányolnak. Mivel meglehetősen vehemens ragadozók,
előfordul, hogy más kígyókat és időnként, saját fajtársaikat is felfalják. A
fiatalok többnyire kisebb gyíkokat (zöld gyík, fali gyík, pannongyík),
újszülött kisemlősöket, madárfiókákat, illetve alkalmanként sáskákat és egyéb
gerincteleneket ejtenek zsákmányul. Mint általában a haragossikló-fajok,
prédájukat többnyire élve nyelik le, csak a nagyobb ellenállást kifejtő
áldozataikat fojtják meg testük egy-egy gyűrűjével, vagy egyszerűen valamilyen
tereptárgynak préselik.
Veszély
esetén a meglepett haragossiklók hatalmas lendülettel menekülőre fogják,
képesek meredek sziklafalakról is a mélybe vetni magukat. Ha sarokba szorítják
őket, azonnal támadnak, és gorombán harapnak. A nagyobb testű példányok
kellemetlen sebeket is ejthetnek. A kézbe vett haragossikló vehemensen
beleharap támadója bármely testrészébe, amit elér, majd nem engedi el azt,
hanem rágó mozdulatokkal igyekszik minél jobban feltépni a bőrét. Nevüket soha
nem hazudtolják meg, harapásuk azonban nem veszélyes.
A
kaszpi haragossikló hazánk egyik legveszélyeztetettebb hüllőfaja. Élőhelyei az
elmúlt évtizedekben szinte teljesen felszámolódtak.
A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon fokozottan védett. Természetvédelmi értéke: 500 000 Ft.
Az
Év Hala: Réticsík (Misgurnus fossilis)
A
réticsík hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Feje és
szemei kicsik, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó
állású, ajkain összesen 10 bajuszszál található. Apró pikkelyei alig
észrevehetők, háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak, melyek közül a
középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Legnagyobb
csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején
nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg
holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri
gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg.
A
lárvák külső kopoltyúbojtjai, illetve az idősebb halak béllégzése lehetővé
teszi számukra az oxigénszegény viszonyok elviselését. Apró fenéklakó
állatokkal táplálkozik, de különböző növényi részeket és szerves törmeléket is
fogyaszt. A vízszabályozást megelőzően olyannyira gyakori volt hazánkban, hogy
a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő
réticsík fogásával és értékesítésével. Korábban időjósnak is tartották, mivel a
vihar közeledését a légnyomás megváltozásával megérezve mozgása megélénkül, és
gyakran a felszínre úszik levegőért.
A
nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre
tekintettel védelmet élvez, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Az
Év Gyógynövénye: Borsmenta (Mentha piperita)
A
borsmenta (másnéven borsos menta, latinul Mentha piperita) évelő, Európában és
Észak-Amerikában is termesztett növény, amelynek levelét és illóolaját
használják a gyógyászatban. Jelentőségét mutatja, hogy a legrégebben
termesztett gyógynövények egyike.
A borsmenta leveléből készült teát és illóolajat a népi gyógyászatban epe- és bélpanaszok, illetve megfázásos tünetek enyhítésére alkalmazzák, külsőleg pedig bőrviszketés és fájdalom csillapítására használják. A borsmentaolaj számos klinikai vizsgálat szerint hatásosan enyhíti az emésztési panaszokat, ami elsősorban görcsoldó hatásával függ össze. Epehajtó hatását is vizsgálatok bizonyítják. Megfázás esetén köptetőként alkalmazzák. Az illóolajat, illetve a belőle nyert mentolt antibakteriális, hűsítő és enyhe helyi érzéstelenítő hatása révén külsőleg is használják pl. csípések, kiütések esetén. A kezelt terület vérkeringésének fokozásával enyhíti az ízületi- és izomfájdalmat.
