Az Év madara: Cigánycsuk (Saxicola rubicola)

A ciánycsuk egy a mezei verébnél kicsit kisebb rövid távú vonuló madár, amely a telet az európai és észak-afrikai Mediterráneumban tölti. A nászruhás hímek feje, torka és háta fekete, begye és melle rozsdavörös, széles nyakfoltja, keskeny szárnycsíkja és farkcsíkja fehér. Ezzel szemben a tojón a hímek fekete színét barna helyettesíti, illetve a begy és a mell halvány rózsaszínes, míg a nyak fehér foltja elmosódott, a farkcsík világos rozsdássárga. A farok minden korosztálynál egyöntetűen sötét feketésbarna.

A madár korábbi neve cigány-csaláncsúcs utal a viselkedésére is, mert leggyakrabban magas kóró és bokor csúcsán, kerítésoszlop tetején üldögélve találkozhatunk vele. Másrészről viszont elmondható, hogy a sík, domb- és hegyvidékek nyílt, gazos-bokros területek jellegzetes madara. A jelenlegi nevükben a csuk a hímek jellegzetes csuk-csuk jelző- és riasztóhangjára utal. Hatalmas elterjedési területe, Európára, Ázsia és Afrika nagy részére kiterjedt. Populációjának mintegy 20%-át tették ki az Európában fészkelő párok. Az ezredfordulót követően az IOC World Bird List a fajt több fajra választotta szét – ezeknek még nincs magyar neve, illetve a nálunk fészkelő fajé egyelőre maradt cigánycsuk.

Az év madara apró rovarokkal, pókokkal, hernyókkal táplálkozik, amiket a növényzet csúcsáról lerepülve többnyire a talajon fog meg. Száraz növényi szálakból álló fészkét a tojó a talajra, fűcsomó tövébe építi. Évente kétszer is költ. Fészekalja alkalmanként 4-7 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki és további két hét múlva hagyják el a fészket. Mindkét szülő eteti őket. A magyar állomány 195-210 ezer párra tehető és 1999-2019 közötti 21 évben 54%-al csökkent.

A Magyar Madártani Egyesület tájékoztatása szerint, ennek az évszázadok óta emberkövető, alkalmazkodóképes madárnak a hazai állománya, elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakító hatása miatt aggasztó mértékben csökken.

Természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

forrás

Az Év fája: Lisztes berkenye

A lisztes berkenye (Sorbus aria) középhegységeink sziklás termőhelyeinek ritka, a rózsafélék családjába tartozó vadgyümölcs faja, amely nagy alakváltozatosságot mutat, és gyakran kereszteződik más berkenyékkel. Virágait sok rovar látogatja, termését a madarak fogyasztják. Ritka, de ökológiai jelentősége miatt természetes erdeinkben fontos faj. A nem túl magasra növő – kb. 10 méter – lombhullató faj a sziklás erdőterületeket kedveli. Széles, lapos boltozatú szabálytalan korona, ezüstös-szürke sima kéreg és hosszúkásan tojásdad levél a főbb jellemzői. Nagy méretű fehéres virágzata rengeteg beporzó rovart vonz, vörös bogyós termése a madarak egyik kedvenc tápláléka. Hazánkban védett faj.

Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

forrás

Az Év rovara: Kacsafarkú szender

Akár egy kolibri, egy helyben lebeg a virágok előtt, majd hirtelen tovareppen bármely irányba, hátrafelé is. A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a lepkék rendjébe, azon belül a szenderek családjába tartozik. A legtöbb szenderfaj alkonyatkor vagy éjjel repül, és nappal „szendereg". A kacsafarkú szendert viszont kora délelőttől kora estig láthatjuk az ország bármely vidékén, akár még nagyvárosok emeletes házainak erkélyein is tavasztól őszig. Pödörnyelvét (a lepkék jellegzetes szájszervét) kinyújtva mélyeszti a mély torkú virágok kelyhébe. Röptében elülső szárnya szürkésbarna, míg hátulsó élénk narancsbarna. Megpihenve elülső szárnyát mutatja, mellyel jól álcázza magát a talajon vagy fatörzsön. Potrohvége jellegzetes alakú, lapított, keskenyedő (innen a „kacsafarkú" neve), amely segíti őt a kormányzásban, az éles irányváltásokban. Hernyója galajfélék leveleivel táplálkozik.

Még többet megtudhatsz róluk az MRT oldalán.

forrás

Az Év gombája: Óriás bocskorosgomba

A fán növő, nagy termetű óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) 8-15 cm átmérőjű kalapja fehéres-sárgás színű, felülete selymes, később szálas-pikkelyes. Szabadon álló lemezei fehéresből rózsásra színeződők. Fehéres tönkje tövét védő jól fejlett, okkersárgás-barnás bocskora idővel szabálytalanul felszakadozó. Ehető gomba, fehér húsa puha, vizenyős, retekszagú, íze jellegtelen. Fakorhasztó gombaként fontos szerepet tölt be az erdei életközösségek körforgásában, élő vagy korhadó, idős fatörzseken, tuskókon és fatörzsek odvaiban terem. Az idős, korhadt faanyag mennyiségének csökkenése veszélyezteti fennmaradását természetes környezetben, ezért bár ehető, nem szedhető. Még többet megtudhatsz róluk az MMT oldalán.

Védett faj, természetvédelmi értéke: 5000 Ft. 

forrás

Az Év kétéltűje: Zöld varangy

A zöld varangy (Bufotes viridis) szürkés hátán szabálytalan zöld foltokat visel, gyakran narancssárgás pettyekkel. Terephatású rejtőszíneivel beolvad környezetébe. Bőre nem nyálkás, bőrmirigyei az emberre nézve veszélytelen méreganyagokat (bufotoxin) termelnek. Strapabíró, jól alkalmazkodik szélsőséges viszonyokhoz, a természetben inkább a nyílt térségek lakója, a zárt, sötét erdőket elkerüli. Lakott területen is gyakori – hazánknak talán nincs olyan települése, ahol ne élne. Alapvetően éjjeli állat, nappal falak, járdák repedéseibe, kerti limlomok alá bújva pihen. Tápláléka főként rovarokból áll, de fogyaszt pókokat, ászkarákokat, gilisztákat is. 10 évnél is hosszabb ideig élhet, jelenléte a kertben kifejezetten hasznos. Októbertől márciusig védett búvóhelyre húzódik vissza, április-május táján pedig vízhez vonul szaporodni – különösen a napsütötte, sekély tócsákat kedveli, de vizesárkok, kerti tavak, közparkok szökőkútjai egyaránt megfelelnek neki. A hímek a lótücsök hangjához hasonlító, pirregő hívóhanggal keltik fel a nőstények figyelmét. A nagyobb példányok tízezernél is több petét rakhatnak le hosszú zsinórokba rendezve. Párzás után elhagyják a vizet. A vízben fejlődő lárváik főként elhalt vízinövényeket, algákat fogyasztanak. Az ebihalak átalakulása nyárra esik, a vizet elhagyó fiatal varangyok 1-2 cm hosszúak. Hazánkban a faj állományai stabilak. A legnagyobb veszélyt szaporodóhelyeik eltűnése jelenti - a klímaváltozás okozta aszályok idő előtt kiszárítják az időszakos sekély vizeket, megnehezítve szaporodásukat. Városokban a zöldterületek eltűnése, a búvóhelymentes, „steril" kertek terjedése szintén előnytelen számukra. Lakott területeken, főleg esős éjszakákon tömegesen esnek a gépjárművek áldozatául, és időnként tudatlan emberek is pusztítják. A zöld varangy Magyarországon védett.

Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán. 

forrás

Az Év hala: Jászkeszeg

A közepes termetű jászkeszeg (Leuciscus idus) világos pikkelyű ezüstös színű pontyféle. Alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek. Táplálékát zömmel az üledékben rejtőző gerinctelen állatok, férgek puhatestűek alkotják. Áramláskedvelő, de gyakran frissülő állóvizekben, így például a Tisza-tóban is megtalálható, a Balatonban ugyanakkor ritkaságnak számít. Rajhal, amely nyáron a felszín közelében tartózkodik, és télen a fenékre húzódik. Legfeljebb 18 évig élhetnek. Ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. Ívási ideje a késő tavaszi időszak, ezért április 15-től május 31-ig fogási tilalom védi. A jászkeszeg kifogható legkisebb mérete 20 cm. Húsa szálkás, de ízletes, Magyarországon a horoggal zsákmányul ejtett eddig legnagyobb példánya 3,86 kiló. Még többet megtudhatsz róluk az MHTT oldalán.

forrás

Az Év gyógynövénye: Fekete nadálytő

A népies nevén forrasztófűként is ismert fekete nadálytő (Symphytum officinale L.) mocsárrétek, vízpartok, nedves területek bíborlila, rózsaszín, sárgásfehér virágú, hazánkban is honos évelő növénye. Egész nyáron virágzik. Gyökerét tavasszal, ősszel, leveleit virágzáskor kell gyűjteni, és körültekintően szárítani. A gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. Gyógyításra már az ókorban is alkalmazták zúzódások, csonttörések kezelésére: a csatákban szerzett sérüléseket, töréseket a nadálytő gyökeréből készült masszával kenték be, ami védte a sebet a fertőzéstől és gyorsította a gyógyulást. Gyulladás- és ödémacsökkentő, fájdalomcsillapító hatását klinikai vizsgálatok támasztják alá, rozmaringsav- és allantointartalma enyhíti a hátfájás, ízületi és izomfájdalom, teniszkönyök, ínhüvelygyulladás, zúzódások, húzódások tüneteit. A fekete nadálytő számos kozmetikum és gyógyszer összetevői között megtalálható, a növény közvetlenül, szájon át fogyasztva veszélyes, teaként borogatásra (nem belső fogyasztásra) használható. Még többet megtudhatsz róluk az MGyT oldalán.

forrás