Az Év emlőse: Hermelin (Mustela erminea)
Menyétféle ragadozó, bár az emberi településeket általában kerüli, így ritkán látható, hazánk egész területén elterjedt. Leggyakrabban vizes élőhelyek környékén találkozhatunk vele. Rendszerint alkonyatkor indul vadászni, főként kisebb rágcsálókat zsákmányol, de nyulak, madarak, vagy akár rovarok, hüllők és növényi táplálék is szerepelhetnek étlapján. Táplálékhiány esetén dögöt is fogyaszt. A hazánkban élő hermelinek testhossza (a farok nélkül) 20-30 centiméter körüli, a hímek nagyobbak, mint a nőstények. A Magyarországtól északra élő hermelinek télen - farokvégük kivételével, mely egész évben fekete - fehérre vedlenek, míg nyári bundájuk hátukon barna, hasukon és mellükön fehér. Nálunk ez a színváltás nem történik meg minden egyednél, a tőlünk délre élő hermelinekre pedig egyáltalán nem jellemző. Látványos példája ez az élővilág klímához történő alkalmazkodásának, színezetük ugyanis az észrevétlen vadászatot és a nagyobb ragadozók előli rejtőzködést segíti. Azokon a területeken, ahol a téli hótakaró már nem jellemző, a színváltás is hátrányossá válik. Emellett a hermelin állományát élőhelyeinek állapota és zsákmányállatainak elérhetősége is befolyásolja.
Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft

Az Év madara: Cigánycsuk (Saxicola rubicola)
A ciánycsuk egy a mezei
verébnél kicsit kisebb rövid távú vonuló madár, amely a telet az európai és
észak-afrikai Mediterráneumban tölti. A nászruhás hímek feje, torka és háta
fekete, begye és melle rozsdavörös, széles nyakfoltja, keskeny szárnycsíkja és
farkcsíkja fehér. Ezzel szemben a tojón a hímek fekete színét barna
helyettesíti, illetve a begy és a mell halvány rózsaszínes, míg a nyak fehér
foltja elmosódott, a farkcsík világos rozsdássárga. A farok minden
korosztálynál egyöntetűen sötét feketésbarna.
A madár korábbi neve
cigány-csaláncsúcs utal a viselkedésére is, mert leggyakrabban magas kóró és
bokor csúcsán, kerítésoszlop tetején üldögélve találkozhatunk vele. Másrészről
viszont elmondható, hogy a sík, domb- és hegyvidékek nyílt, gazos-bokros
területek jellegzetes madara. A jelenlegi nevükben a csuk a hímek jellegzetes
csuk-csuk jelző- és riasztóhangjára utal. Hatalmas elterjedési területe,
Európára, Ázsia és Afrika nagy részére kiterjedt. Populációjának mintegy 20%-át
tették ki az Európában fészkelő párok. Az ezredfordulót követően az IOC
World Bird List a fajt több fajra választotta szét – ezeknek még nincs magyar
neve, illetve a nálunk fészkelő fajé egyelőre maradt cigánycsuk.
Az év madara apró
rovarokkal, pókokkal, hernyókkal táplálkozik, amiket a növényzet csúcsáról
lerepülve többnyire a talajon fog meg. Száraz növényi szálakból álló fészkét a
tojó a talajra, fűcsomó tövébe építi. Évente kétszer is költ. Fészekalja
alkalmanként 4-7 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-14 nap alatt
kelnek ki és további két hét múlva hagyják el a fészket. Mindkét szülő eteti
őket. A magyar állomány 195-210 ezer párra tehető és 1999-2019 közötti 21 évben
54%-al csökkent.
A Magyar Madártani
Egyesület tájékoztatása szerint, ennek az évszázadok óta emberkövető,
alkalmazkodóképes madárnak a hazai állománya, elsősorban a nagyüzemi
mezőgazdaság élőhely-átalakító hatása miatt aggasztó mértékben csökken.
Természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Az Év fája: Lisztes berkenye
A lisztes berkenye (Sorbus
aria) középhegységeink sziklás termőhelyeinek ritka, a rózsafélék családjába
tartozó vadgyümölcs faja, amely nagy alakváltozatosságot mutat, és gyakran
kereszteződik más berkenyékkel. Virágait sok rovar látogatja, termését a
madarak fogyasztják. Ritka, de ökológiai jelentősége miatt természetes
erdeinkben fontos faj. A nem túl magasra növő – kb. 10 méter – lombhullató faj
a sziklás erdőterületeket kedveli. Széles, lapos boltozatú szabálytalan korona,
ezüstös-szürke sima kéreg és hosszúkásan tojásdad levél a főbb jellemzői. Nagy
méretű fehéres virágzata rengeteg beporzó rovart vonz, vörös bogyós termése a
madarak egyik kedvenc tápláléka. Hazánkban védett faj.
Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Az Év rovara: Kacsafarkú szender
Akár egy kolibri, egy helyben lebeg a virágok előtt,
majd hirtelen tovareppen bármely irányba, hátrafelé is. A kacsafarkú szender (Macroglossum
stellatarum) a lepkék rendjébe, azon belül a szenderek családjába tartozik. A
legtöbb szenderfaj alkonyatkor vagy éjjel repül, és nappal „szendereg". A
kacsafarkú szendert viszont kora délelőttől kora estig láthatjuk az ország
bármely vidékén, akár még nagyvárosok emeletes házainak erkélyein is tavasztól
őszig. Pödörnyelvét (a lepkék jellegzetes szájszervét) kinyújtva mélyeszti a
mély torkú virágok kelyhébe. Röptében elülső szárnya szürkésbarna, míg hátulsó
élénk narancsbarna. Megpihenve elülső szárnyát mutatja, mellyel jól álcázza
magát a talajon vagy fatörzsön. Potrohvége jellegzetes alakú, lapított,
keskenyedő (innen a „kacsafarkú" neve), amely segíti őt a kormányzásban,
az éles irányváltásokban. Hernyója galajfélék leveleivel táplálkozik.
Még többet megtudhatsz róluk az MRT oldalán.

Az Év gombája: Óriás bocskorosgomba
A fán növő, nagy termetű
óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) 8-15 cm átmérőjű kalapja
fehéres-sárgás színű, felülete selymes, később szálas-pikkelyes. Szabadon álló
lemezei fehéresből rózsásra színeződők. Fehéres tönkje tövét védő jól fejlett,
okkersárgás-barnás bocskora idővel szabálytalanul felszakadozó. Ehető gomba,
fehér húsa puha, vizenyős, retekszagú, íze jellegtelen. Fakorhasztó gombaként
fontos szerepet tölt be az erdei életközösségek körforgásában, élő vagy
korhadó, idős fatörzseken, tuskókon és fatörzsek odvaiban terem. Az idős,
korhadt faanyag mennyiségének csökkenése veszélyezteti fennmaradását
természetes környezetben, ezért bár ehető, nem szedhető. Még többet megtudhatsz
róluk az MMT oldalán.
Védett faj, természetvédelmi értéke: 5000 Ft.

Az Év kétéltűje: Zöld varangy
A zöld varangy (Bufotes
viridis) szürkés hátán szabálytalan zöld foltokat visel, gyakran
narancssárgás pettyekkel. Terephatású rejtőszíneivel beolvad környezetébe. Bőre
nem nyálkás, bőrmirigyei az emberre nézve veszélytelen méreganyagokat
(bufotoxin) termelnek. Strapabíró, jól alkalmazkodik szélsőséges viszonyokhoz,
a természetben inkább a nyílt térségek lakója, a zárt, sötét erdőket elkerüli.
Lakott területen is gyakori – hazánknak talán nincs olyan települése, ahol ne
élne. Alapvetően éjjeli állat, nappal falak, járdák repedéseibe, kerti limlomok
alá bújva pihen. Tápláléka főként rovarokból áll, de fogyaszt pókokat,
ászkarákokat, gilisztákat is. 10 évnél is hosszabb ideig élhet, jelenléte a
kertben kifejezetten hasznos. Októbertől márciusig védett búvóhelyre húzódik
vissza, április-május táján pedig vízhez vonul szaporodni – különösen a
napsütötte, sekély tócsákat kedveli, de vizesárkok, kerti tavak, közparkok
szökőkútjai egyaránt megfelelnek neki. A hímek a lótücsök hangjához hasonlító,
pirregő hívóhanggal keltik fel a nőstények figyelmét. A nagyobb példányok
tízezernél is több petét rakhatnak le hosszú zsinórokba rendezve. Párzás után
elhagyják a vizet. A vízben fejlődő lárváik főként elhalt vízinövényeket,
algákat fogyasztanak. Az ebihalak átalakulása nyárra esik, a vizet elhagyó fiatal
varangyok 1-2 cm hosszúak. Hazánkban a faj állományai stabilak. A legnagyobb
veszélyt szaporodóhelyeik eltűnése jelenti - a klímaváltozás okozta aszályok
idő előtt kiszárítják az időszakos sekély vizeket, megnehezítve szaporodásukat.
Városokban a zöldterületek eltűnése, a búvóhelymentes, „steril" kertek
terjedése szintén előnytelen számukra. Lakott területeken, főleg esős
éjszakákon tömegesen esnek a gépjárművek áldozatául, és időnként tudatlan
emberek is pusztítják. A zöld varangy Magyarországon védett.
Természetvédelmi
értéke: 10 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk
az MME oldalán.

Az Év hala: Jászkeszeg
A közepes termetű jászkeszeg (Leuciscus idus) világos pikkelyű ezüstös színű pontyféle. Alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek. Táplálékát zömmel az üledékben rejtőző gerinctelen állatok, férgek puhatestűek alkotják. Áramláskedvelő, de gyakran frissülő állóvizekben, így például a Tisza-tóban is megtalálható, a Balatonban ugyanakkor ritkaságnak számít. Rajhal, amely nyáron a felszín közelében tartózkodik, és télen a fenékre húzódik. Legfeljebb 18 évig élhetnek. Ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. Ívási ideje a késő tavaszi időszak, ezért április 15-től május 31-ig fogási tilalom védi. A jászkeszeg kifogható legkisebb mérete 20 cm. Húsa szálkás, de ízletes, Magyarországon a horoggal zsákmányul ejtett eddig legnagyobb példánya 3,86 kiló. Még többet megtudhatsz róluk az MHTT oldalán.

Az Év gyógynövénye: Fekete nadálytő
A népies nevén
forrasztófűként is ismert fekete nadálytő (Symphytum officinale L.)
mocsárrétek, vízpartok, nedves területek bíborlila, rózsaszín, sárgásfehér
virágú, hazánkban is honos évelő növénye. Egész nyáron virágzik. Gyökerét
tavasszal, ősszel, leveleit virágzáskor kell gyűjteni, és körültekintően
szárítani. A gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. Gyógyításra már
az ókorban is alkalmazták zúzódások, csonttörések kezelésére: a csatákban
szerzett sérüléseket, töréseket a nadálytő gyökeréből készült masszával kenték
be, ami védte a sebet a fertőzéstől és gyorsította a gyógyulást. Gyulladás- és
ödémacsökkentő, fájdalomcsillapító hatását klinikai vizsgálatok támasztják alá,
rozmaringsav- és allantointartalma enyhíti a hátfájás, ízületi és izomfájdalom,
teniszkönyök, ínhüvelygyulladás, zúzódások, húzódások tüneteit. A fekete
nadálytő számos kozmetikum és gyógyszer összetevői között megtalálható, a
növény közvetlenül, szájon át fogyasztva veszélyes, teaként borogatásra (nem
belső fogyasztásra) használható. Még többet megtudhatsz róluk az MGyT oldalán.
